NYÍTÓLAP : Az AMD–65 és az AMP-69 története |
Az AMD–65 és az AMP-69 története
Az AMD–65 (AMD - automata módosított deszantfegyver) a magyarországi Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) által gyártott Kalasnyikov-rendszerű gépkarabély. Az AKM–63 rövidített, kompakt felépítésű változata, amelyet a harcjárművek kezelőszemélyzete és a deszant csapatok tagjai számára alakítottak ki. A FÉG 1967-től gyártotta.
Története
A FÉG a Kalasnyikov-gépkarabélyok magyarországi gyártásáról szóló 1959-es kormánydöntést követően a magyar változatok fejlesztését Zala Károly konstruktőr vezetésével kezdte el. A FÉG ehhez megkapta a szovjet gyártástechnológiát. Az első modell az AK–55 volt, amely teljesen megegyezett AK–47-tel. Ezt követte az AKM–63, melynél a költséges megmunkálást igénylő fa alkatrészek helyett műanyagokat alkalmaztak. A későbbi csapatpróbák tapasztalatai nyomán merült fel egy könnyebb és kompaktabb fegyver iránti igény, amellyel a deszant csapatokat, valamint a harcjárművek kezelőszemélyzetét lehet ellátni. A fejlesztőmunka során elvárás volt, hogy kezelésében egyezzen meg az AKM–63-mal.
Az új fegyver prototípusa 1965-ben készült el, sorozatgyártása 1967-ben kezdődött. Több országba exportálták, Magyarországon kívül Afganisztán, Panama, Jemen és Grúzia rendszeresítette, de Libanonban és a palesztin fegyveres szervezeteknél is előfordul.
A fegyver eredeti rendeltetése szerint deszantos fegyvernek készült, ám az első csapatpróbákat követően több fegyvernem (légierő, páncélos és gépesített csapatok) is jelezte a fegyver iránti igényét. A Magyar Néphadsereg legelterjedtebb fegyvere volt. Napjainkban legnagyobb számban különféle rendvédelmi szerveknél van rendszeresítve. A fegyver az Egyesült Államokban is kapható volt.
Az AMD–65 szolgált alapul a későbbi, puskagránát kilövésére alkalmas AMP–69-nek, mely világviszonylatban talán az egyik legkomfortosabb és legjobban sikerült AK-modell.
Műszaki jellemzői
Működését és belső szerkezetét tekintve megegyezik az AK–47-tel. Gázelvezetéses rendszerű, forgózáras reteszelésű. A mellső ágy helyett az AKM-63-hoz hasonlóan lemezborítást kapott. A rövid cső végére csőszájféket szereltek, amely csökkentette a hátrarúgást, és némileg mérsékelte a lövőre ható hangnyomást. Így a fegyverrel viszonylag jó célzott lövést lehetett leadni kihajtott válltámasz nélkül, a fegyvert két kézben fogva. A fegyverre szuronyt nem lehetett rögzíteni. Az AMD–65-höz az AKM–63-nál már alkalmazott műanyag markolatot használták. A tusa helyett azonban behajtható fém válltámaszt kapott, melynek végén gumi betét van. 30 vagy 20 töltényt befogadó íves szekrénytárat lehet csatlakoztatni hozzá. A Magyar Néphadseregben a 30 db-os tár sorállományú katonák számára volt rendszeresítve, a 20 db-s tárat a tisztek alkalmazták. Habár eredetileg a harcjárművek kezelőszemélyzete számára kiegészítő fegyvernek, valamint az ejtőernyősöknek szánták, a Magyar Néphadseregben széles körben alkalmazták, mint lövészfegyvert. Erre a feladatra azonban alkalmatlan. Rövid csőhossza, és a rövid irányzóvonal miatt pontossága elmaradt a lövészfegyverektől elvárttól. Kezelését nehezítette, hogy a mellső ágy pisztolyszerű műanyag markolatot kapott, amelynek azonban anatómiailag nem megfelelő kialakítása miatt kényelmetlen a fogása.
*******************************
A "Testhátrasiklásos gépkarabély" c. "Titkos" minősítésű HM szolgálati szabadalom feltalálói: Berecki István, Egerszegi János, Nagy István, Zala Károly voltak. Lajstromszám: 173 689. Rendszeresítésre "7,62 mm-es AMP (Automata Módosított Puskagránátos) gépkarabély" néven került. A főkonstruktőr Zala Károly (FÉG) volt.
Egerszegi János, vezető hadiipari szakértő, a HM HTI-ben dolgozott, mint fegyver témafelelőse, egyben ő tervezte meg a "mellső csúszó markolat"-ot is. Részt vett az összes csapatpróbán (Magyar Néphadseregnél 2, a Munkásőrségnél 1 és a Belügyminisztériumnál is 1 csapapróbát tartottak. A MN 1974. augusztus 2-án rendszeresítette a fegyvert, míg a MÖ és a BM 1975-ben. A rendszer exportra is került, pl. Libanonba, innen szerezték meg az amerikaiak és ezeket vizsgálták be.
Ez volt az a gépkarabély, amely egy USA-beli tanulmány szerint hatásadataiban, pontosságában, kezelhetőségében és ergonómiájában felülmúlja az eredeti (AK-47) verziót is.
A puskagránátok története az első világháborúval indult, amikor kialakultak a lövészárokharcok, és a puskák kevéssé voltak hatékony fegyverek, mint a kézigránátok, amelyeket be lehetett dobni az ellenséges árokba. Ezek továbbfejlesztett verziója volt, amikor a gránátra egy vaspálcát erősítettek, majd azt egy puskacsőbe dugva egy szűkített lőszer segítségével kilőtték az ellenséges lövészárok irányába. >>>bövebben a kalasnyikov.hu oldalon
>>>videok
|