Móritz Mihály - Fónod Sándor

Története

A FÉG a Kalasnyikov-gépkarabélyok magyarországi gyártásáról szóló 1959-es kormánydöntést követően a magyar változatok fejlesztését Zala Károly konstruktőr vezetésével kezdte el. A FÉG ehhez megkapta a szovjet gyártástechnológiát. Az első modell az AK–55 volt, amely teljesen megegyezett AK–47-tel. Ezt követte az AKM–63, melynél a költséges megmunkálást igénylő fa alkatrészek helyett műanyagokat alkalmaztak. A későbbi csapatpróbák tapasztalatai nyomán merült fel egy könnyebb és kompaktabb fegyver iránti igény, amellyel a deszant csapatokat, valamint a harcjárművek kezelőszemélyzetét lehet ellátni. A fejlesztőmunka során elvárás volt, hogy kezelésében egyezzen meg az AKM–63-mal. 

Az új fegyver prototípusa 1965-ben készült el, sorozatgyártása 1967-ben kezdődött. Több országba exportálták, Magyarországon kívül Afganisztán, Panama, Jemen és Grúzia rendszeresítette, de Libanonban és a palesztin fegyveres szervezeteknél is előfordul.

A fegyver eredeti rendeltetése szerint deszantos fegyvernek készült, ám az első csapatpróbákat követően több fegyvernem (légierő, páncélos és gépesített csapatok) is jelezte a fegyver iránti igényét. A Magyar Néphadsereg legelterjedtebb fegyvere volt. Napjainkban legnagyobb számban különféle rendvédelmi szerveknél van rendszeresítve. A fegyver az Egyesült Államokban is kapható volt.

Az AMD–65 szolgált alapul a későbbi, puskagránát kilövésére alkalmas AMP–69-nek, mely világviszonylatban talán az egyik legkomfortosabb és legjobban sikerült AK-modell.

Műszaki jellemzői

Működését és belső szerkezetét tekintve megegyezik az AK–47-tel. Gázelvezetéses rendszerű, forgózáras reteszelésű. A mellső ágy helyett az AKM-63-hoz hasonlóan lemezborítást kapott. A rövid cső végére csőszájféket szereltek, amely csökkentette a hátrarúgást, és némileg mérsékelte a lövőre ható hangnyomást. Így a fegyverrel viszonylag jó célzott lövést lehetett leadni kihajtott válltámasz nélkül, a fegyvert két kézben fogva. A fegyverre szuronyt nem lehetett rögzíteni. Az AMD–65-höz az AKM–63-nál már alkalmazott műanyag markolatot használták. A tusa helyett azonban behajtható fém válltámaszt kapott, melynek végén gumi betét van. 30 vagy 20 töltényt befogadó íves szekrénytárat lehet csatlakoztatni hozzá. A Magyar Néphadseregben a 30 db-os tár sorállományú katonák számára volt rendszeresítve, a 20 db-s tárat a tisztek alkalmazták. Habár eredetileg a harcjárművek kezelőszemélyzete számára kiegészítő fegyvernek, valamint az ejtőernyősöknek szánták, a Magyar Néphadseregben széles körben alkalmazták, mint lövészfegyvert. Erre a feladatra azonban alkalmatlan. Rövid csőhossza, és a rövid irányzóvonal miatt pontossága elmaradt a lövészfegyverektől elvárttól. Kezelését nehezítette, hogy a mellső ágy pisztolyszerű műanyag markolatot kapott, amelynek azonban anatómiailag nem megfelelő kialakítása miatt kényelmetlen a fogása.

 *******************************

  >>>videok